Amikor nem jön össze semmi! 2018-05-08 Apaj.

Nem bővölködöm a szabad idővel. Különösen mostanában. Apósom halála után a kert, a gyümölcsös, szőlő összes gondja baja a saját vállamra nehezedik. Nagyon sok munkát ad és ez lefoglal. Tehát a fotózás háttérbe szorul. Persze muszáj időt szakítani erre, mert különben a felgyülemlett gőz szét pattintaná az agyamat.

Tervek szerint jónak ígérkezett a mai nap is. Vízparti fotózásra lettünk meginvitálva. Azért beszélek többes számban , mert a szervező az utolsó pillanatban mondta, hogy lesz egy társam is….Nem fogok egyedül gubbasztani Isten kék ege alatt.

Találka hajnali ötkor Dömsödön. Idáig minden rendben. Pontosan, mint a svájci óra.

Aztán irány a helyszín, ahol egy tucat gulipán, és gólyatöcs, valamint egyéb parti madár inyencségek fognak várni bennünket.

Ekkor már volt valami furcsa érzésem. Három sátor egymás mellett???

Aztán jött a meglepetés. A tocsogó eltűnt – persze madarakkal együtt. Egy pár bíbic volt, néhány fiókával , majd letáborozás után egy órával néhány dankasirály érkezett, és egy-két pajzsos cankó. Persze jó messziről tekintgettek ránk, hogy mi ez a sátortábor?

A dankasirályok mindenhol ott vannak, ahol egy csöppnyi víz felület van.

A pajzso s cankó nagyon óvatos, félős madár.

Miután belefáradtunk a gulipánok, gólyatöcsök várásába, sátort bontottunk, illetve sátrakat.

Szerevezőnkben minden jó szándék meg volt. Természetesen a víz kiszáradásáról ő nem tehet. Ezért aztán próbált újabb helyeket keresni, találni.

Végül is megállapodtunk egy tavacskánál. Persze ez sem ment olyan zökkenőmentesen, mert a négy kerék meghajtású autója fennakadt egy szik padkán. Szerencsére sikerült a mentést megszervezni és egy fél órai várakozás után ki lettünk szabadítva. Hurrá! szabadok vagyunk!

A három sátrat aztán szép rendjén megint felállítottuk abban a reményben, hogy most aztán lesz azért valami. Az ember azért mindig reménykedik…A nap ilyen tájban már tele szájjal mosolyog ránk. A fények: mit mondja…jó erősek voltak. De hát mit tehet az ember, valamit kéne már fotózni…akár hogy is.

A sátrak felállítás után – és ezt minden természetfotós tudja – kellett egy jó órát várni, mire a madarak ismét vissza merészkedtek. De mivel sokallták a sátrakat, furcsa volt nekik ez az új helyzet, nem merészkedtek a közelünkbe se. Volt egy vakmerő Réti cankó, aki oda – vissza „szaladgált” előttünk, néha megállt pihenni is, de minden más, aminek örültünk volna, az messze voltak tőlünk.

Miközben vártuk a madarakat egy vörös vércse szitálására lettem figyelmes. Zsákmányt keresett.

Réti cankó

Réti cankó táplálkozás közben

Réti cankó

Ez meg van!

Ezek a madarak egyfolytában a kaja szerzésével vannak elfoglalva.

És megint a vörös vércse

Aztán az egy szem réti cankó is elment.

Majd odébb leszállt pihengetni.

Néhány pajzsos cankó érkezett, de jó messze voltak.

Nem is maradtak sokáig, fucsa volt nekik ez a sok sátor.

Piroslábú cankó

Pajzsos cankó

Persze ebbe is beleuntunk. Na, menjünk el a halastavakhoz. Hátha találunk kékbegyet. Tudniillik, nagyon szeretnék már kékbegyet fotózni. Így aztán sátorbontás, kocsiba ülés és irány a halastavakhoz.

Igen hosszú, kátyús, köves út vezetett a kékbegy birodalmához. Már azt hittem, hogy lemegyünk a térképről, de végül is oda értünk. Persze kékbegy sehol nem volt.

De, és szeretném hangsúlyozni, hogy DEEE útközben azért már történt valami. Valami, ami egy csöppet feldobta a hangulatot. Persze ez a hangulat nem tartott oly sokáig, de majd ezt is elmondom azonnal.

De előtte tényleg volt valami örömteljes is. Ahogy megyünk a gáton, egy oszlopon ott ül egy szalakóta. Valószínű, hogy nem rég érkezhetett hosszú útjáról, mert esze ágában sem volt elmenni, és engedte magát fotóztatni. Először természetesen messzebbről fotóztuk, de midőn láttuk, hogy bizalmas, vagy fáradt jószággal „állunk” szemben, mind közelebb és közelebb gurultunk hozzá.

Szalakóta a villanypásztor oszlopán.

Kicsit közelebbről.

A villanypásztor jó pihenőhely is, de jó kilátó is.

De szép madár…

Miután kifotóztuk magunkat és már majdhogy nem elérte a tele vége a madarat, na azt már nem tudta tolerálni és husss, elrepült.

Láttunk, majd fotóztunk az autóból tövisszúró gébicset, majd cigánycsukkot is. Vörös gém és szürke gém is került az obi elé. Csak úgy megjegyzem, néha az autó a legjobb les.

Cigánycsuk hím

Tövisszúró gébics hím

Vörös gém

Szürke gém

Küszvágó csér telep

Na és itt vége is szakadt a jó kedvnek. Az autóm megállt és nem volt hajlandó elindulni. A puszta kellős közepén. Felnyitottam a motorház tetőt és hárman néztük bambán, hogy vajon mi lehet a baj?

Talán vártuk, hogy megszólal a hibás alkatrész?

Végül Tibi megszánt és behúzott Bugyi községbe egy szerelőhöz, aki miután helyére igazította a gyújtás kábelt, mehettem tovább!

Persze ez dióhéjban így hangzik, de meg kell mondanom őszintén, hogy a halál vize kivert a kétségbeeséstől. Mi lesz most itt, a puszta kellős közepén? Ja és ha be is húz a szerelőhöz, ha komoly baja van, ott hagyom az autót, hogy megyek haza? A teljes fotós felszerelésem a csomagtartóban. Ha három hátam volna is, sem férne rá.

De így megoldódott. Tibi barátom ajánlására még kimentem Bugyi határába székicsér lesre. Robi barátom meg állította, hogy ott Ugartyúk is van a sóder bánya mellett. Hej, gondoltam, de szépen fog befejeződni a mai nap. Mind a két helyet megtaláltam, és hosszas keresgélés után sem jelentkezett a székicsér és nem találtam rá az Ugartyúkra sem. Viszont rám talált egy nyári zápor és be kell vallanom, hogy elgyönyörködtem a vihar utáni ég látványában…

Fátyolos nőszirom Bugyi határában

Közelről

Csoportban

Szemet gyönyörködtető látvány

A nyugalom “szigete” Ezért szeretem én ezt…

Reklámok

2018-05-07 Terep körbejárás

Időnként, ha már a fejem felett összecsap a víz, akkor ki kell menni valahova. Mindegy, hogy hova, csak ki, ki, ki! A gőzt ki kell engedni, nincs mese. Persze mindenki másképpen végzi el ezt a műveletet. Én, azt hiszem nem is kell mondani: kimegyek fotózni valahova.

Amikor az ember fejében kezd körvonalazódni a terv, akkor jó néhányszor előfordult már, hogy a képzelet magával ragadott. Végül is mondhatnám azt is, hogy eltervezem, hogy mit akarok, mit szeretnék megfényképezni. De aztán rájövök, hogy ez inkább az álom kategória.

A nap legnagyobb élménye egy réti fülesbagoly.

Csodálom azokat a fotósokat, akik eltervezik , hogy mit akarnak, és meg is alkotják. Hogy csinálják?

Most is így jártam. Aba és Sárkeresztúr határába mentem fotózni, az ún. Csikó rétre. Legalább is ott kezdtem. Szeretem ezt a helyet, mert a rét tele van mindenfajta szép virágokkal. Ahol virág van, ott rovar is akad. Na már most elképzeltem, hogy szép, napos, szélcsendes, harmatos reggel lesz. Azta mindenit…mennyit fogok fotózni!

A valóság pediglen: durván fújt a szél, rengeteg bosszúságot okozva. Makrózás kilőve. Illetve próbálkoztam, de nagyon nehezen ment.

No, de haladjunk lépésenként.

Bodakajtornál hajtottam le a 63-as útról, hogy megnézzem, vajon meg van – e még a les sátrunk Aba határában a Sárvíz csatorna mellett. Az elmúlt években jó néhányszor beültem és rengeteg fotót készítettem. Sok szép emlék fűződik ehhez a leshez. Sajnos a körülmények megváltoztak,a vizet leengedték, a gaz benőtte a területet, a les teteje látszik csak ki belőle, a madarak eltűntek a területről. Ismét leradíroztunk a térképről egy csoda jó életteret.

Befele menet egy szép mák föld mellett haladtam el. Közötte itt-ott az első pipacsok nyíltak. Jól festett.

Mák ültetvény

A Sárvíz csatornához érve szembesültem azzal, amit az imént már leírta: megváltozott a táj arculata! Hol van az a rengeteg madár????

A töltés mentén egy fácánkakas próbált kereket oldani. Mostanában a tyúkokkal vannak nagyon elfoglalva érthető okokból.

Fácán kakas

A csatorna mentén haladva, amikor a hídon átmentem, megakadt a szemem egy pár szál mutatós Osztrák zsályán.

Osztrák zsálya

A levegőben tempósan repült egy kanalas gém, csőrében fészekanyaggal. Itt most mindenki a családtervezéssel foglalkozik úgy látom. A Nádirigó néhány gyurgyalag társaságában mondta a magáét egy kiszáradt bokor ágán.

Kanalasgém fészket épít valahol

Gyurgyalagok és nádirigó

Csikórétre érve szemet gyönyörködtető látvány fogadott.  Nagy foltokban kéklett a borzas len. Máshol meg a lila ökörfarkkóró virágzott csoportokban. Kissé távolabb pediglen az egyik kedvenc mezei virágom, a réti margitvirág pompázott teljes virágzásban. Itt ott, szinte lenézően emelte büszkén fel a fejét a bókoló bogáncs. Nagyon szeretem az illatát.

Lila ökörfarkkóró és len

Réti margitvirág

Miután készítettem pár képet ezekről a csodaszép virágokról, kezdtem felkutatni azt, amiért jöttem. Jó néhány orchidea féle előfordulási helye a Csikó rét.

pókbangók

Az agár kosbor tömegesen található meg itt. Sajnos, már elvirágzott. Itt-ott találtam egy-egy kései csenevész példányt.

Agár kosbor

A pók bangó még javában virágzott, bár elég nehéz rátalálni. Elég rejtőzködő színezetű virág.

Pókbangó

Pókbangó

Pókbangó

Pókbangó

Pókbangó

A poloskaszagú kosbor szintén virágzik még.

Poposkaszagú kosbor

Polosjkaszagú újjas kosbor

Ahogy már korábban leírtam, a szél nagy ellenség ilyenkor. Hát volt is ellenségeskedés, bosszúságomra.

Miután kimérgelődtem magam a szél miatt, amely egyre erősödött, ahogy a nap kúszott fel a horizont létráján – tovább álltam. Alig hogy elindultam, egy száraz kórón rozsdás csuk pihengetett. Talán vonulásban volt.

Rozsdás csuk

A gáton haladva lépten nyomon lehetett hallani a foltos nádi poszáta énekét. Szintúgy a nádirigóét is. Nagyon közel van az egyik revír a másikhoz.

Foltos nádiposzáta

Éneklő foltos nádiposzáta

Teli torokkal…

Hú, de mondja

Nádirigó

A kakukk buzgón próbálta a kakukk hölgyekkel elhitetni, hogy az ő kakukkolása a legszebb. Próbáltam lencsevégre kapni, de túljárt az eszemen.

Kakukk

Midőn a kakukk után szaladgáltam, egy bütykös hattyú repült át felettem. Már messziről hallani erőteljes szárnycsapásait.

Bütykös hattyú

Egy vörös gémet sikerült felzavarnom, amint araszoltam kifele a területről.

Vörös gém

Sárkány-tó mellett lettem figyelmes arra, hogy a gulipánok a kukoricásban tartózkodnak. Viselkedésükből ítélve  arra gondoltam, hogy biztos ott van a fészkük. Nem tévedtem. Még csak két tojás volt benne. Azon töprengtem, vajon szerencsés lesz-e ez a költés???

Gulipán tojások a kukoricásban

A tavon, mármint a Sárkány-tavon nem sok madár volt. Illetve volt jó néhány bütykös hattyú, de azon kívül szinte semmi. Egy pár gólyatöcs és annyi. Pedig valamikor de nagy madárparadicsom volt ez a tó is! Lehet, hogy az agresszív bütykös hattyúk az okai annak, hogy nincsenek madarak?

Gólyatöcs

Tollászkodó üstökösréce – 2018-04-11 Velence

Biztosan állíthatom, hogy a vadkacsák közül az egyik leglátványosabb, legszebb récefaj az üstökösréce.

Szerencsére a Velencei-tó környékén rendszeresen előfordul és költ is. Az ember jelenléte nem igazán zavarja őket, megszokták, hogy horgászok is vannak szép számmal a tó körül. Ezért aztán nem okozott nekik különösebb traumát, hogy szendergése közben az egyik csónakkikötő stégjénél megfotóztam.

Amikor már túl közel merészkedstem hozzá, akkor egy kicsit odébb totyogott, majd el kezdett tollászkodni.

Egy héttel később sajnos már nem teláltam ott őket.

Üstökösréce tojó

Víztelenítés

Üstökösréce pár

Üstökösréce pár

Tőkés réce gácsér

Üstökösréce hím

Üstökösréce hím

Portré

Kukucs

Párban

 

Published in: on 2018 június 24 at 16:14  Vélemény?  
Tags: ,

Örvös galamb fészekanyagot hord. 2018-04-11

Oly sokszor megfogadtam már, hogy bárhova megyek, a fényképezőgépet magammal viszem. És mivel – valószínüleg kényelmi okok miatt – ezt ezt az elhatározásomat tett nem követte, nagyon sok érdekes dologról maradtam le. Persze olyan is volt már jó néhányszor, hogy cipeltem magammal a cuccot és semmi nem történt.

Most viszont nálam volt a felszerelésem és Budapesten egy ismerősömnél az ablakon kitekintve azt láttam, hogy a ház előtt lévő tujába hordja az örvös galamb a fészekanyagot. Aha, gondoltam: otthonteremtés.

És onnantól kezdve minden úgy történt, ahogy az elő van írva ilyenkor. Elő a gépet, és állvány hiányában csak úgy kézből dokumentáljuk az eseményt. Hát mindent azért nem vihetek magammal…

Örvös galamb egy tekintélyes ágacskával érkezik.

Miután beépítette a helyére az ágat, kijött a tujából és pihizett egy kicsit. Hiába, az otthonteremtés fáradtságos dolog.

Újjabb szerkezeti elem.

Helyére “szállítja” az építő anyagot

Még egy ág

Megint repülés

Elégedett építész.

Published in: on 2018 június 21 at 09:32  Vélemény?  
Tags:

2018-04-02 Hallstatt – Austria

Barátainkkal pont egy éve voltunk Plitvicén. Akkor az nagyszerűre sikeredett. Gyönyörű volt.

Ezen felbuzdulva, meg lett szervezve egy kirándulás Ausztria egy szépséges helyére Hallstattba.

Az út bár hosszú volt, de a látvány feledtette a fáradtságot. Egy kicsit rá is hangolt bennünket arra, hogy mi fog ott fogadni bennünket. A hegyek ormai, csúcsai még havasak voltak. A táj üde és szépséges volt. 

Útközben is már ilyen látvány fogadott.

Én még nem voltam Ausztriának ezen tájain, csak reménykedtem, hogy egyszer rá kerül a sor.

Most eljött az alkalom, és most mit mondjak? Gyenge szavaimmal nem akarom csorbítani a látvány fenségességét.

Szerintem nézzük meg a képeket, legalább is valamit abból a sok fotóból, amit készítettem.

Egy csoportkép, amint megérkeztünk.

A tó körül a hegyek gyönyörűek voltak.

Hallstatter See és a hegyek

Egy csoportkép a tó partján

Irány a five fingers kilátó

Fiatalok…

…és a legbátrabb idős kiránduló.

Csoportkép az 5 ujj kilátónál.

Irány visszafele

Hunyor. Nagyon sok volt belőle.

Mini lavina

Kontyos réce a tavon

Auf wiedersehen! Viszontlátásra Ausztria!

Published in: Egyéb on 2018 június 10 at 12:42  Vélemény?  
Tags: , , ,

2018 Március 01 – Apaj. Mínusz 20 fok!!!

Bakancslistás faj nálam a parlagi sas. Régóta kísérletezem, hogy megfotózzam. Eddig mindig “tuti”helyre mentem, de még soha nem sikerült találkoznom vele. Valahogy mindig szabadságon voltak akkor, mikor én mentem fotózni.

Most is biztosra mentem. Optimizmusom hajtott, hogy megtegyem ezt a 100 km-es távot. Apaj volt a célpont. Informátoraim szerint sas biztosan van…

…Hát nem volt.

Igen hideg reggelre ébredtem, mínusz 20 volt a hőmérséklet. Meg van bolondulva az időjárás. Január-februárban nagyon enyhe volt az idő. Végig nyílott a hóvirág. Február végére aztán egy kicsit bekeményített a tél, majd március első hetében kutya hideg lett. És ez a hideg egy hétig kitartott.

Nos, hogy had ismételjem magam, ebben a hidegben mentem parlagi sast, réti sast fotózni. De jó lesz!!! – gondoltam.

A les fűtött volt – szerencsére. A csali, ami egy szatyornyi csirke aprólék volt, az pillanatok alatt csonttá fagyott.

Hogy mi lehetett az ok, csak sejtem. De az biztos, hogy március elején nem ideális sas lesre indulni, és nem csak a nagy hideg miatt.

Egy pár egerész ölyv volt csak a területen, időnként próbáltak a kőkemény csirkéből enne, de nem volt könnyű feladat számukra. Az egyik madár délelőttös volt, a másik délutános, de rajtuk kívül semmi nem jött az etetőhöz. Elég keserű száj ízzel mentem haza.

Igen hideg volt, a hókristályon megcsillan a felkelő nap fénye

Elsőként egy éhes egerészölyv landolt a terítéknél.

Miután evett, emésztett egy kicsit, majd megszabadult attól, ami nyomta a “lelkét”

Aztán egy jó ideig semmi. Az időt nagy lilikek fotózásával ütöttem agyon

Nagy lilikek mennek

Nagy lilikek jönnek

Egerészölyv egy nyúl tetemen…nem tudta kikezdeni…

…aztán tovább állt.

Aztán délután fél 4-kor belekezdtek egy játékba: szitáltak a csirkeaprólék felett.

Published in: on 2018 június 9 at 18:18  Vélemény?  
Tags: ,

Meggyvágók csatája – 2018-02-28

Erről a napról szeretnék egy külön blog bejegyzést írni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennek szemtanúja voltam. Illetve dehogy…inkább azt mondanám, hogy örülök, hogy megfotózhattam ezt az eseményt. Ami a század és ezred másodpercek alatt történik, azt a szem úgysem tudja követni. Majd otthon a monitor előtt derül ki, hogy mi is zajlott ott az etetőn.

Ezen a napon szokatlanul sok meggyvágó jött az etetőre. harminc valahányat számoltam. Persze mindegyik oda akart “ülni” az asztalhoz. Na ebből kerekedett nagy vita. Persze máskor is vannak, voltak összezördülések, konfliktus helyzet mindig adódik és más madarak között is. De ezen a napon nagyon beleadtak mindent.

Szerintem…meséljenek a képek. Jó sok képet fogok felrakni, mert mindegyik megörökített pillanatban van valami különös. Persze ez nem az én érdemem, a madarak voltak nagyon kreatívak. Jól kitanulták ezt a küzdő sportot. Először békésen kezdődött minden…

Először békésen kezdődött – zöldike

Széncinege

Meggyvágó

Kék cinege

Fenyőpinty

Hím fenyőpinty

Meggyvágó

Aztán elszakadt a cérna…

Published in: on 2018 május 5 at 11:41  Vélemény?  
Tags: , , , ,

Téli madáretetés 2018 Február

Az elmúlt tél szokatlanul enyhe volt. Igaz, Január közepén egyszer esett a hó, de csak rövid ideig tartott, majd a hónap közepére kora tavaszias idő lett. A hóvirág teljes pompályában tetszelgett, a kankalin is kinyílt a kerben.

hóvirág

Ez a kora tavaszi időjárás jó ideig eltartott, aztán február végén megmutatta magát a tél. “Nem eszi meg a kutya a telet 4” – szokták mondani, de ez be is jött.

Esik a hó

Február 20-án esett a hó és kezdetét vette a késői tél. Mivel a szőlőhegyre nem jártam ki az utóbbi idényben etetni, ezért az udvaron készítettem egy etetőt, amit fotózni is tudtam. A hidegre forduló idő meghozta a madarakat is. Szaporán jártak a számukra kihelyezett szotyolára.

Furcsa mód kevés volt idén a tengelic, de annál inkább jöttek a fenyőpintyek.

Tengelic

Fenyőpintyek

Az etetőn jó egy hétig fotóztam, természetesen nem egy folytában. Voltak érdekes pillanatok…

Start – fenyőpinty

Vita – fenyőpintyek

Landolás – fenyőpinty

“nyaktekercs” – fenyőpinty

Fenyőpinty érkezik

Légifolyosók

Csörte – ha ez sikerült volna…

Zöldike startol

Meggyvágó és zöldike vitája

Összeférhetetlenek

Published in: on 2018 május 5 at 11:07  Vélemény?  
Tags: , , , , , , , ,

2017-08-17 Zámolyon másnap reggel.

Már napkelte előtt próbáltam helyemet elfoglalni az előző este felállított viszonylag egyszerű és primitív lesemben. Óvatosan közelítettem meg, hogy ne okozzak nagy traumát az éjszakai pihenésből felocsúdó madaraknak. Korán keltem, de a napot nem lehetett becsapni. Lassan, de elszántan kapaszkodott meg a horizont szélében, majd elrugaszkodva onnan egyre tempósabban indult el napi útjára.

A lesből rálátás van Zámolyra

Alig helyezkedtem el, már látogatóm is érkezett. Titokban reméltem, hogy szarvasokat is fogok látni, de csak egy őz szelte át az iszap padot. Nagy cuppanásokra lettem figyelmes a hátam mögött és alig volt időm, hogy a gépet az ellenkező oldalra áthelyezzem. Ilyenkor elsődleges szabály, hogy az ember el ne veszítse nagy izgalmában az eszét. Fontos az óvatosság, mert a hírtelen mozdulatoktól az állat megriadhat és agyő!…

Őz

Nagyon korán volt még, a fényviszonyokról ne is beszéljek. Iso 3200-on sikerült jó kis zajos képeket készítenem róla. Na, de láttam őzet egész közelről. Lehet, hogy szarvasok is jönnek???

A madarak minden bizonnyal láthatták, hogy helyet foglaltam a lesben, mert nagyon óvatosak voltak. Nem akarták megközelíteni az objektumot. Az őz távozása után mintegy 20 perc várakozás következett, mire egy kormos cankó jött „lőtávolba”. Majd egy kanalas réce úszott el a les előtt, folyamatosan szűrte jellegzetes csőrével a lágy iszapot táplálék után kutatva.

Füstös cankó vakaródzik.

Aztán szinte a semmiből előtűnt egy fiatal bütykös ásólúd. Balról ballagott be a „képbe”. Sajnos elég nagy volt a távolság kettőnk között, de úgy ítéltem meg, hogy csak idő kérdése, hogy mikor kerül elém. Ha folyamatosan követi a sekély partot, előbb, vagy utóbb ideér. De ő nem így gondolkodott. Fél úton megfordult és ahogy jött, el is távozott. Azért megeresztettem egy-két fotót, még ha nagy is volt a távolság.

Fiatal bütykös ásólúd

Bütykös ásólúd egy csörgő réce társaságában.

Csőrével szűri meg a vízet táplálékot kutatva.

Fiatal barázdabillegetők játszadoztak a sátor körül. Mozgalmas életet élnek, folyamatosan szaladgálnak, néha megállnak egy pillanatra, farkukat billegetve. Apró rovarokat és legyeket kapkodnak föl, amiből millió van. Közben fél szemmel pásztázom a tavat, hogy nem érkezett-e valami különlegesség. Viszonylag nyugi van, nincs olyan nagy madármozgás, mint két hete volt. A túlsó parton épp kanalas gémek landoltak, de semmi érdekes.

Fiatal barázda billegető

Egy fiatal gólyatöcs is táplálkozott a közelemben.

Fiatal barázdabillegető

Kanalass gémek a túlsó parton.

Aztán egy különös, elég ritka cankó fajra lettem figyelmes. Egyedül volt. Szürke cankó! Kissé felfelé ívelő csőréről és színezetéről könnyű felismerni. Bánatomra ő is megtartotta a tisztes távolságot. Mi van ezekkel a madarakkal???

Szürke cankó

Egy csöpp…

Face to face

Szürke cankó

A billegető cankó az más, az egy nyugis faj. Be is jött elég közel. Billegett ott nekem, de különösen nem jöttem lázba tőle. Valami különlegesre vágytam…

Billegető cankó táplálékot keres

Meg van.

Valamit fogott.

Billegető cankó.

Egész közelről.

Aztán úgy tűnt, hogy meg is érkezett. Egy nagy póling!!! Népi nyelven szélkiáltónak is hívják, messze hangzó különleges – nevét utánzó – hangjáról. Amikor elereszti a hangját…hát föláll a szőr…Hol is szokott fölállni? Ja, a hátamon. Óvatos madár, ilyen értelemben nem is okozott csalódást nekem, mert nem volt hajlandó közel jönni. Pedig de szép lett volna, ha ott előttem elkiáltja magát!

Nagy póling tollászkodik

Hosszú lefelé ívelő csőréről messziről megismerni

Egy füstös cankó társaságában

És a hangja…csodás és messze hangzó.

Jóbol is megárt…ha sokáig ott van.

Nagy volt a meleg, sekély volt a víz, oxigénben szegény környezetben a vízi növények is bomlásnak indultak. Kedvező táptalajt adva a botulizmusnak. A toxinok elszaporodásával a madarak is megfertőződnek és a bakteriális fertőzés végez velük. Szomorú kép, amikor az ember tehetetlen, bénult, félig halott madarakat lát az iszapban feküdni. Aztán midőn a betegség elhatalmasodik rajtuk a légző izmok lebénulása miatt megfulladnak. Természetesen nem minden madár pusztul el, kisebb mérgezésekből ki is gyógyulhatnak.

Botulizmusban megbetegedett réti cankó.

Ha a természetvédelmi hatóság a helyén van, akkor a beteg madarak begyűjtésével és gyógyításával a veszteség csökkenthető. Láttam már erre példát!

Fiatal réti sas érkezik.

Fiatal réti sas.

Barna rétihéja

A beteg, vagy elpusztult madarak a ragadozókat is idecsalogatják. A rétisas folyamatosan pásztázza a területet és degeszre eszik magukat.

Botulizmusban elpusztult dankasirállyal távozó réti sas.

A nap erősen igyekszik felfele a megadott útján és egyre inkább fényesen, nagyon erősen ontja sugarait. Még tiszteletét tette egy-két madár, de ideje haza indulni. Már meleg van és erősek a fények.

Billegető cankó

Kis kócsag

Danka sirály

Fiatal gólyatöcs

 

2017-08-16 Lesépítés Zámolyon

Nem hiszem el! 2018 Január 09-e van. Itt ülök a gép előtt és próbálok visszaemlékezni a múlt év augusztus 16-án történt eseményekre. Nem akarok átsiklani felette, mert azt akarom, hogy ennek is nyoma legyen. Hátha egyszer tényleg elfelejtem. De ha le van írva, akkor az emlékek megelevenednek.

Meg aztán tényleg megér néhány tollvonást.

Szóval felbuzdulva az előbbi zámolyi látogatásom eredményein, úgy döntöttem, hogy egy lest építek. Persze előzetes engedély szükségeltetik! A területnek gazdája van, nem lehet csak úgy ki-be járkálni…

Arra gondoltam, mi lenne, ha egy mobil sátrat előző este kihelyeznék és másnap aztán beülök, amilyen korán csak tudok. Ha lehet, még sötéttel. Persze ettől elálltam, mert sötétbe nem jól tájékozódom, főleg ott, ahol nem vagyok jártas.

Ne de ne szaladjunk elébe. Kimentem tehát és kihelyeztem a nádszövetből készült lest. Egy kis riadalmat okozva ezzel, majd beültem és kivágtam néhány kémlelő nyílást a nádon, hogy lehessen majd fotózni. A tetejére egy álca háló dobtam.

Amint így ügyködök, egyszer csak erős szárnysuhogásra lettem figyelmes! A fejem felett! Óvatosan felnéztem…Óvatosan ? Nem is tudom. Szerintem nagyon gyorsan. És ott lebeg felettem…most mit mondjak? Hát szóval ott volt egy rétisas. Utólag arra gondoltam, talán szemrevételezte a tákolmányt, hogy érdemes volna-e rászállni? Jó figyelő hely lenne. Aztán bizonyára rájött, hogy valami nem stimmel és a lestől úgy 15 méterre leszállt.

Fiatal rétisas

pozíció váltás

Fiatal sas volt, talán tapasztalatlan. De azért elgondolkoztam az eseten. Kb. 20 perce dobtam össze a lest, néhány fotót készítettem egy felém tartó billegető cankóról és egy fiatal pállott szájú sárga billegetőről.

Fiatal sárga billegető

Billegető cankó

Aztán jött a nagy Ő. Nem zavarta, hogy ott jártam, vagy nem látott? Maradjunk abban, hogy nem láthatott előtte.

Mindenesetre én nagyon örültem a találkozónak!

A nyár nagyon meleg volt, többször is megdőltek a melegrekordok, igazi forróság volt. A botulizmus szedte áldozatait. A sas meg ette ezeket az áldozatokat.

Dankasirályt “zsákmányolt”

Majd elébe ment az alkonynak.

Ezen élmények után természetesen nagyon vártam a másnapi fotózást…