2017-08-17 Zámolyon másnap reggel.

Már napkelte előtt próbáltam helyemet elfoglalni az előző este felállított viszonylag egyszerű és primitív lesemben. Óvatosan közelítettem meg, hogy ne okozzak nagy traumát az éjszakai pihenésből felocsúdó madaraknak. Korán keltem, de a napot nem lehetett becsapni. Lassan, de elszántan kapaszkodott meg a horizont szélében, majd elrugaszkodva onnan egyre tempósabban indult el napi útjára.

A lesből rálátás van Zámolyra

Alig helyezkedtem el, már látogatóm is érkezett. Titokban reméltem, hogy szarvasokat is fogok látni, de csak egy őz szelte át az iszap padot. Nagy cuppanásokra lettem figyelmes a hátam mögött és alig volt időm, hogy a gépet az ellenkező oldalra áthelyezzem. Ilyenkor elsődleges szabály, hogy az ember el ne veszítse nagy izgalmában az eszét. Fontos az óvatosság, mert a hírtelen mozdulatoktól az állat megriadhat és agyő!…

Őz

Nagyon korán volt még, a fényviszonyokról ne is beszéljek. Iso 3200-on sikerült jó kis zajos képeket készítenem róla. Na, de láttam őzet egész közelről. Lehet, hogy szarvasok is jönnek???

A madarak minden bizonnyal láthatták, hogy helyet foglaltam a lesben, mert nagyon óvatosak voltak. Nem akarták megközelíteni az objektumot. Az őz távozása után mintegy 20 perc várakozás következett, mire egy kormos cankó jött „lőtávolba”. Majd egy kanalas réce úszott el a les előtt, folyamatosan szűrte jellegzetes csőrével a lágy iszapot táplálék után kutatva.

Füstös cankó vakaródzik.

Aztán szinte a semmiből előtűnt egy fiatal bütykös ásólúd. Balról ballagott be a „képbe”. Sajnos elég nagy volt a távolság kettőnk között, de úgy ítéltem meg, hogy csak idő kérdése, hogy mikor kerül elém. Ha folyamatosan követi a sekély partot, előbb, vagy utóbb ideér. De ő nem így gondolkodott. Fél úton megfordult és ahogy jött, el is távozott. Azért megeresztettem egy-két fotót, még ha nagy is volt a távolság.

Fiatal bütykös ásólúd

Bütykös ásólúd egy csörgő réce társaságában.

Csőrével szűri meg a vízet táplálékot kutatva.

Fiatal barázdabillegetők játszadoztak a sátor körül. Mozgalmas életet élnek, folyamatosan szaladgálnak, néha megállnak egy pillanatra, farkukat billegetve. Apró rovarokat és legyeket kapkodnak föl, amiből millió van. Közben fél szemmel pásztázom a tavat, hogy nem érkezett-e valami különlegesség. Viszonylag nyugi van, nincs olyan nagy madármozgás, mint két hete volt. A túlsó parton épp kanalas gémek landoltak, de semmi érdekes.

Fiatal barázda billegető

Egy fiatal gólyatöcs is táplálkozott a közelemben.

Fiatal barázdabillegető

Kanalass gémek a túlsó parton.

Aztán egy különös, elég ritka cankó fajra lettem figyelmes. Egyedül volt. Szürke cankó! Kissé felfelé ívelő csőréről és színezetéről könnyű felismerni. Bánatomra ő is megtartotta a tisztes távolságot. Mi van ezekkel a madarakkal???

Szürke cankó

Egy csöpp…

Face to face

Szürke cankó

A billegető cankó az más, az egy nyugis faj. Be is jött elég közel. Billegett ott nekem, de különösen nem jöttem lázba tőle. Valami különlegesre vágytam…

Billegető cankó táplálékot keres

Meg van.

Valamit fogott.

Billegető cankó.

Egész közelről.

Aztán úgy tűnt, hogy meg is érkezett. Egy nagy póling!!! Népi nyelven szélkiáltónak is hívják, messze hangzó különleges – nevét utánzó – hangjáról. Amikor elereszti a hangját…hát föláll a szőr…Hol is szokott fölállni? Ja, a hátamon. Óvatos madár, ilyen értelemben nem is okozott csalódást nekem, mert nem volt hajlandó közel jönni. Pedig de szép lett volna, ha ott előttem elkiáltja magát!

Nagy póling tollászkodik

Hosszú lefelé ívelő csőréről messziről megismerni

Egy füstös cankó társaságában

És a hangja…csodás és messze hangzó.

Jóbol is megárt…ha sokáig ott van.

Nagy volt a meleg, sekély volt a víz, oxigénben szegény környezetben a vízi növények is bomlásnak indultak. Kedvező táptalajt adva a botulizmusnak. A toxinok elszaporodásával a madarak is megfertőződnek és a bakteriális fertőzés végez velük. Szomorú kép, amikor az ember tehetetlen, bénult, félig halott madarakat lát az iszapban feküdni. Aztán midőn a betegség elhatalmasodik rajtuk a légző izmok lebénulása miatt megfulladnak. Természetesen nem minden madár pusztul el, kisebb mérgezésekből ki is gyógyulhatnak.

Botulizmusban megbetegedett réti cankó.

Ha a természetvédelmi hatóság a helyén van, akkor a beteg madarak begyűjtésével és gyógyításával a veszteség csökkenthető. Láttam már erre példát!

Fiatal réti sas érkezik.

Fiatal réti sas.

Barna rétihéja

A beteg, vagy elpusztult madarak a ragadozókat is idecsalogatják. A rétisas folyamatosan pásztázza a területet és degeszre eszik magukat.

Botulizmusban elpusztult dankasirállyal távozó réti sas.

A nap erősen igyekszik felfele a megadott útján és egyre inkább fényesen, nagyon erősen ontja sugarait. Még tiszteletét tette egy-két madár, de ideje haza indulni. Már meleg van és erősek a fények.

Billegető cankó

Kis kócsag

Danka sirály

Fiatal gólyatöcs

 

Reklámok

2017-08-16 Lesépítés Zámolyon

Nem hiszem el! 2018 Január 09-e van. Itt ülök a gép előtt és próbálok visszaemlékezni a múlt év augusztus 16-án történt eseményekre. Nem akarok átsiklani felette, mert azt akarom, hogy ennek is nyoma legyen. Hátha egyszer tényleg elfelejtem. De ha le van írva, akkor az emlékek megelevenednek.

Meg aztán tényleg megér néhány tollvonást.

Szóval felbuzdulva az előbbi zámolyi látogatásom eredményein, úgy döntöttem, hogy egy lest építek. Persze előzetes engedély szükségeltetik! A területnek gazdája van, nem lehet csak úgy ki-be járkálni…

Arra gondoltam, mi lenne, ha egy mobil sátrat előző este kihelyeznék és másnap aztán beülök, amilyen korán csak tudok. Ha lehet, még sötéttel. Persze ettől elálltam, mert sötétbe nem jól tájékozódom, főleg ott, ahol nem vagyok jártas.

Ne de ne szaladjunk elébe. Kimentem tehát és kihelyeztem a nádszövetből készült lest. Egy kis riadalmat okozva ezzel, majd beültem és kivágtam néhány kémlelő nyílást a nádon, hogy lehessen majd fotózni. A tetejére egy álca háló dobtam.

Amint így ügyködök, egyszer csak erős szárnysuhogásra lettem figyelmes! A fejem felett! Óvatosan felnéztem…Óvatosan ? Nem is tudom. Szerintem nagyon gyorsan. És ott lebeg felettem…most mit mondjak? Hát szóval ott volt egy rétisas. Utólag arra gondoltam, talán szemrevételezte a tákolmányt, hogy érdemes volna-e rászállni? Jó figyelő hely lenne. Aztán bizonyára rájött, hogy valami nem stimmel és a lestől úgy 15 méterre leszállt.

Fiatal rétisas

pozíció váltás

Fiatal sas volt, talán tapasztalatlan. De azért elgondolkoztam az eseten. Kb. 20 perce dobtam össze a lest, néhány fotót készítettem egy felém tartó billegető cankóról és egy fiatal pállott szájú sárga billegetőről.

Fiatal sárga billegető

Billegető cankó

Aztán jött a nagy Ő. Nem zavarta, hogy ott jártam, vagy nem látott? Maradjunk abban, hogy nem láthatott előtte.

Mindenesetre én nagyon örültem a találkozónak!

A nyár nagyon meleg volt, többször is megdőltek a melegrekordok, igazi forróság volt. A botulizmus szedte áldozatait. A sas meg ette ezeket az áldozatokat.

Dankasirályt “zsákmányolt”

Majd elébe ment az alkonynak.

Ezen élmények után természetesen nagyon vártam a másnapi fotózást…

2017-08-03 Zámolyi-víztározó

Szeretem a vizet. A természetes vízpartokat. Ahol víz van ott madár is van, ahol természetes partszakasz, ott általában parti madarak is vannak. Nos, ők a kedvenceim.

Azt gondoltam, hogy lakókörnyezetem minden vízi élőhelyét ismertem eddig. Kiderült, hogy nem. Egy vérbeli madarász ismerősöm hívta fel a figyelmemet Zámoly külterületén lévő víztározóra. Augusztus van, ilyenkor már beindul a vonulás. Az itt élő és költő vízi és parti madarak általában még itt vannak, viszont északról is beindul a vándorlás. Nagy esélye van a madarásznak, természetfotósnak, hogy ilyenkor különlegességeket is fotózhat. A hírek szerint pediglen tényleg így áll a helyzet.

A zámolyi víztározóhoz Norbi barátommal elmentünk egy állományfelmérésre. Hát…szóval…rengeteg madár volt.

zámolyi részlet

Így aztán – természetesen engedéllyel – vettem a mobil sátramat és egy általam alkalmasnak vélt  helyen felállítottam. Ilyenkor, bármilyen korán megy is az ember, egy bizonyos ideig várni kell türelmesen, hogy a madarak megnyugodjanak.

Pajzsos cankók a távolban

A víztározóval csak az a baj, hogy igen nagy, hatalmas a vízfelület, nagyon sok zátony van ilyenkor és a több kilométer hosszú partszakaszon a madarak eloszlanak. A sátor végül is egy idegen objektum. Így aztán elég sokat kellett várnom arra, hogy bátorságot vegyenek és közelebb kerüljenek hozzám a madárkák.

Nagy kócsag – betartotta a tisztes távolságot

Először a sárszalonka merészkedett az fényképezőgépem lencséje elé. Sokat fotóztam már, de nem lehet betelni a látvánnyal, ahogy szondázza rendületlenül a lágy iszapot, hogy a bennük lévő parányi élőlényeket felszedegesse. Csőre végén, mint általában az ilyen limikola féléknek, ideg végződés van. Ezzel érzékelik a puhatestűeket és aztán kapják ki az iszapból szinte egy pillanat alatt. Nem sokat rágódnak rajta, azon nyomban haladnak is tovább. Monoton vesszőfutás ez. Az életben maradás törvénye ez. Folyton táplálkozni kell, majd egy kicsit pihenni, tollászkodni, aztán folyt.köv.

Tollászkodó sárszalonka

Táplálkozó sárszalonka

Parti madár lévén, néha kijön a partra is.

Fotogén madár

Mélyen az iszapban keresgéli táplálékát.

Időnként a tollazatot meg kell igazítani.

Veszély esetén, ha ragadozó érkezik, ezt a pózt veszi fel.

víz-csöpp

Fekete-fehéren

Távolabb egy-egy átszíneződő pajzsos cankó is táplálkozott. Még ilyen tarka-barka állapotukban is igen szépek. Nyomokban még a nászruha ott látható, de már nagyobb részben a nyugalmi tollazat van rajtuk. A pajzsos cankó hímek a nász időszakban nagyon különböző színűek, szinte egyforma tollazatú nem is igen van a csapatban.

Átszineződő pajzsos cankó

Gólyatöcs is volt bőven a tavon, de érdekes módon nem jöttek a közelembe, amit nagyon sajnálok.

Réti cankó

Réti cankó

Gólyatöcs

Gólyatöcs

Egy szürke gém érkezett balról, majd szép komótosan, lassan a víz alatti világot figyelve haladt tovább. Nem volt szerencséje. Egyetlen halat sem fogott. Esélytelenségét látva aztán jobbnak találta odébb állni.

Szürke gém

ballagó szürke gém

óvatosan lépked – enni szeretne

szürke a javából

Ezt elhibázta

start

Később megint egy sárszalonka jött, de már jóval közelebb. A memória kártya nem győzte nyelni az digitális infókat.

Sárszalonka ff-ben

Sárszalonka portré

táplálkozó szalonka

Ellenfényben még néhány bíbic torzsalkodott egymással, de mivel a nap már erősen felfele kúszott a horizonton, jobbnak láttam összecsomagolni és elhagyni a helyszínt.

Bíbic

táplálkozó bíbic

piroslábú cankó

fiatal bíbic

Gyurgyalag vizit – 2017-07-21

Gyurgyalag

Minden évben szánok egy-két napot arra, hogy a gyurgyalagokhoz kimenjek.

Gyurgyalag pár

Általában érkezésük után rögtön megnézem őket. Aztán az udvarlás időszakában is érdemes meglátogatni őket, mert rendkívül sok élményben lehet részünk ilyenkor. Május, az udvarlás, párzás, fészkelő helyek kialakításának az ideje. Ilyenkor júliusban, amikor is ismét kijutottam hozzájuk, javában zajlik az etetés. Az éhes szájakat be kell tömni, és a két szülő fáradhatatlanul hajkurássza a repülő hártyásszárnyú rovarokat. Darazsakat, poszméheket, vadméheket, lepkéket s néha belekerül egy-egy házi méh is. Ez elkerülhetetlen, s ha netán egy méhész egy gyurgyalag telep közelébe helyezi el méhkaptárait, ne csodálkozzon, hogy a madarak elsősorban a méheket fogdozzák össze.

Gyurgyalag poszméh zsákmánnyal a csőrében

Néha bogarakat is fognak

A méh nem nagy falat, de tápláló

Gyurgyalag

Azért előfordul, hogy nagyobb falat is „kézre” kerül. A szitakötő az már ebbe a kategóriába tartozik. Az az igazság, hogy fotózni én is jobban szeretem, ha egy ilyen jószág van a csőrében.

Szitakötő zsákmánnyal

A szülő madár, mielőtt bevinné a kaját a fiókáknak, meg kell ölniük. Addig püfölik a beszálló ágon, amíg meg nem győződnek arról, hogy az áldozat „kilehelte” a „lelkét”.

A zsákmányt meg kell “puhítani” tálalás előtt.

Élő állatot nem ad csemetéinek, mert abból baj is lehet.

Amíg így figyeltem a gyurgyalagok mozgalmas életét, arra gondoltam, hogy sok ember példát vehetne ezektől a madaraktól, ami a gyerekekről való gondoskodást illeti.

Miközben a madarak jöttek és jöttek, egyszer egy vadgerle szállt arra az ágra, amire a gyurgyókák szoktak beszállni. Gondoltam, na ebből perpatvar lesz, de nem történt semmi, a gerle sem maradt sokáig. Mindenesetre nagyon örültem a látogatásnak. A vadgerle nagyon szép madár és eléggé ritka a balkáni gerléhez képest.

Vadgerle

Vadgerle

Hátam mögött időnként megköszörülte még a torkát a fülemüle, de az is lehet, hogy egy fiatal tanult énekelni. eszembe jutott, hogy legutóbbi látogatásom alkalmával május végén még torka szakadtából énekelt a hím, jelezvén minden riválisnak, hogy ez az ő területe.

Fülemüle

Fülemüle

Éneklő fülemüle

Mivel ezt a visszaemlékezést hónapokkal később írom, elmondhatom, hogy ezeket a gyönyörű, színpompás madarakat ebben az évben többet már nem látogattam meg. Most ebben a pillanatban Afrika meleg vidékein kergetik a rovarokat.

Published in: on 2017 december 2 at 18:36  Hozzászólás  
Tags: , ,

2017-07-12 Apaj. Fiókanevelés szalakótáéknál.

 

Amikor legutóbb fotóztam ezeket a madarakat, már akkor érlelődött bennem az elhatározás, hogy visszajövök.

Ugyanis a fiókanevelés időszakában nagy a mozgás, a jövés-menés a költő odú környékén. Ami érthető és indokolt is, mert a szalakóta fiókák éhesek. A szülő madarak felváltva, rendszeresen és intenzíven etetnek ilyenkor. Megint csak azt kell mondanom, hogy bámulatos ezen ösztön lények gondoskodása. Azon gondolkodtam, hogy a felnőtt madarak mikor táplálkoznak? Esznek-e egyáltalán? Ami természetesen nem kérdés, mert önmagukról is kell gondoskodni, hiszen az erőnlétük a feltétele a gyerekek felnevelésének.

Már nagyon korán kinn ültem a lesben. Első vendégem egy kis őrgébics volt. Háromnegyed ötkor már ott üldögélt előttem jó 20 m-re. Számára is elkezdődött a nap. Lehet, hogy neki is fiókái vannak.

A kis őrgébics is várta madár, ami azt jelenti, hogy egy kimagasló pontra űl és onnan lesi a zsákmányt.

Legutóbbi látogatásom alkalmában is beszállt egy parlagi pityer, most is tiszteletét tette. Tollászkodott egy kicsit, majd elszállt. Többet nem is jött a nap folyamán.

Parlagi pityer (Anthus campestris)

Tollászkodó parlagi pityer.

Másfél óráig semmi érdemleges dolog nem történt. Úgy látszik nem korán kelő fajta a szalakóta. Vártam csendesen, hogy mikor történik már valami, mikor kezdik az etetést?

A juhászok már kihajtották a birkanyájat. Mikor elcsendesedett a táj, nos, akkor kezdték az etetést.

Etető szalakóta

Izgatottan, nagy várakozással készülődtem a fotózáshoz. Elképzeltem, hogy mi mindent fognak majd hozni!!! Pocok, sikló, gyík, stb…Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy beérték apróbb eleséggel is. Kétszer fordult elő, hogy a hím madár fogott egy-egy pockot, de nem szállt rá a beszállóra, hanem direktbe vitte az odúhoz. Nagy bosszúságomra. Pedig milyen jól mutatott volna a csőrében egy pocokkal.

Pocok zsákmány!

Irány az éhes fiókák!

A tojó viszont majdnem minden alkalommal megpihent a beszállós alkalmatosságon, mielőtt bevitte volna az eleséget a kicsiknek.

Pók a következő menü.

A lótücsök is tápláló.

Aztán később rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan könnyű ezeknek a madaraknak a táplálék felkutatása és megszerzése. Ugyanis időnként a rétet ellepték a vetési varjak. Elég nagy csapat szóródott szét és benéztek minden fűszál mögé. Gyakorlatilag „lelegelték” a területet. Aztán ahogy jöttek, tovább álltak. És itt hagyták szalakótáinknak az üres „asztalt”.

Vetési varjú (Corvus frugilegus) a szalakóta vadászterületén.

Varjút megkiabáló szalakóta.

Ellepték a varjak a legelőt.

De azért mindig akadt egy-egy sáska, vagy szöcske, de nagyobb falat az nem.

Szöcskével

Kiadós falat.

Sáskával

Feltett szándékom volt, hogy megpróbálom a madarakat röptükben fotózni. Ami természetesen nem is olyan könnyű. Főleg, hogy nagyon közel van az odú és 400-as az obi.



Napközben a fények sem voltak a legideálisabbak. Erősen sütött a nap.

Kijár egy kis pihenő

Tájkép

Meleg van!

Pihegő szalakóta

Az idő nagyon gyorsan szaladt előre, én meg csak kattintgattam, csak azért, hogy otthon a sok rossz képet aztán kidobáljam. Mert a repülő madarat megfotózni nagy kihívás. De azért egy pár darab fotót azért sikerült készíteni.

Zsákmányra lecsapó madár.

Most nem vártam meg a napnyugtát. Összecsomagoltam, és elindultam hazafelé. Még egy-két fotó a csodálatosan szép felhős tájról. Viszlát Apaj! Jövőre? Talán….

Csodásan szép felhős ég.

Published in: on 2017 október 29 at 13:34  Hozzászólás  
Tags: , , ,

2017-06-22 Apaj. Kék vércse helyett szalakóta.

Nap képe

E kis visszaemlékezés címe is elárulja, hogy ez a nap nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. És ahogy kezdtem, valóban visszatekintés, mert négy hónapja már, hogy ezek a dolgok történtek velem.

És hogy miért ilyen sokára foglalkozom a témával, az egy külön történet. Röviden: nem értem rá.

Sajnálom, mert az akkori benyomások, élmények elhalványulnak, felejtődnek. Azért megpróbálom összeszedegetni gondolataimat.

Először is: köszönet H. Tibornak, hogy meg adta a lehetőséget, hogy kék vércsét fotózzak.

Régóta szeretem volna ezt a szépséget megfotózni, egy kicsit az életükbe betekinteni. Úgy tűnt, hogy ez most sikerülni fog. Izgalmas híreket hallottam és már alig vártam, hogy helyet foglaljak a magas lesben. A les tényleg magas volt. Magasabb a megszokottnál, de szerencsére nekem ez nem okozott problémát. Ugyanis azt hallottam, hogy volt olyan vendég fotós, aki meghátrált a les lábánál, mondván, hogy neki tériszonya van.

Nos miután feltornásztam magam a felszerelésemmel, helyet foglaltam és vártam a vércséket. És a vércsék csak nem jöttek. Nem mutatkoztak. Egy-két órai várakozás után egyre erősödött bennem a gyanú, hogy itt valami nagy baj van.

Persze nem telt el eseménytelenül az ott töltött idő, mert először megjelent egy kis őrgébics a les melletti nyárfa ágán. Nagyon mutatós madár és igazán szépen elhelyezkedett az ágon. Jó ideig ott ült, volt időm fotókat készíteni róla. A les mellett volt néhány mesterséges odú és az egyikben vörös vércse táplálta fiókáit.

Vörös vércse (Falco tinnunculus)

Vörös vércse

Vörös vércse nyárfán

vörös vércse (Falco tinnunculus)

Vörös vércse fiókák

Eleséget hozó szülőmadár

Vörös vércse

Fiókáit etető vércse

A távolban egy túzok repült el, majd kis idő múlva jött is vissza, mintha csak a szomszéd falu üzletébe ugrott volna át.

Túzok

Egy ideig egy traktor feszegette idegzetem húrjait, de miután végzett a munkával, elhúzott. Persze a mezőgazdasági munka oda csalta gólyát és próbálta elkapni a nyugalmukban megzavart állatokat. Mint például egy siklót!

Aztán, hogy a kék vércsék nem jöttek, ezt telefonon jeleztem vendéglátómnak. Kis idő múltával meg is érkeztek, majd miután meggyőződtek arról , hogy mi az oka a vércsék távollétének, jobbnak találtuk, ha odébb állunk. Ugyanis a gyanúm nem volt alaptalan. Az odú üres volt! Valami kifosztotta. Gyanítjuk, hogy a dolmányos varjak voltak.

Nos, így kerültem át egy másik lesbe, ami a földön volt, nem kellett magasra mászni és ahol szalakótát lehetett fotózni.

Szalakóta (Coracias garrulus)

Berepülő szalakóta

Repülő szalakóta

Szalakóta (Coracias garrulus)

Az udvarlás időszakának kései szakasza volt ekkor. Néhány tojás lapult már a költő üregben, de nem volt még teljes a fészekalj. A hím folyamatosan gondoskodott a tojó kondíciójának jó állapotáról. Rendszeresen hordta a táplálékot. Hiába, a tojó komoly feladatok előtt áll. Indokolt a kényeztetés.

Szalakóta zsákmányával

Szalakóta (Coracias garrulus)

Várja a párját.

Szerény nászajándék.

Nászajándék

Ízlelgetés

Szalakóta pár

Időnként a tojó bement az odúba, gondolom körülnézett, hogy minden rendben van-e.

Aztán egy parlagi pityer is beszállt egy rövid időre pihenni.

Parlagi pityer

Parlagi pityer

A hím meg csak „szaladgált” kajáért és önzetlenül átadta választottjának, leendő gyermekei anyjának.

Szalakóta hím hívja a párját

A sáskát mielőtt átadná a tojónak, agyon veri.

Egy kis nyújtózkodás

Kiáltás

Hím zsákmánnyal

Állandó a jövés-menés

Egyébként mindig elérzékenyülök ezen a nagylelkűségen. De úgy tűnik, hogy madarainknál ez természetes. Néha úgy érzem, vitába kell szállnom azokkal, akik azt mondják hogy ez ösztönös tulajdonság. Pedig ilyenkor mindig az az érzésem, hogy nem az. Mert hogy is van ez? Ösztönösen önzetlen, s az ember meg tudatosan önző?

Szalakóta a vártán

Jól kihúzta magát

Én csak ültem a lesben és figyeltem a madarak életét. Különösebb dolog, rendkívüli „akció” –  amire a legtöbb természetfotós áhítozik –  nem történt. Csak ültem és figyeltem őket. Az idő meg haladt, az órák múltak, a nap hanyatlóban és még mindig ott voltam. Szép fényekben megcsináltam talán a legszebb fotót, majd még egy kattintás a lemenő napról és összecsomagoltam.

Egy kis portalanítás.

Naplementében

A nap utolsó sugaraiban

A nap véget ért.

Köszönöm az élményt!

Published in: on 2017 október 24 at 19:17  Hozzászólás  
Tags: , , , ,

Sárvíz csatorna – Aba – Szürke gémek. 2017-06-06

Hogy egy hét alatt mennyi változás történhet???

Egy hete voltam kinn utoljára a lesben. Már akkor azt tapasztaltam, hogy nagyon apad a víz szintje. De hogy ennyire?

Gyakorlatilag a lesbe semmi értelme nem volt beülni, mert a víz kb. 10 méterre volt, de ott is olyan sekély, hogy egy kiskorú keszeg háta kilátszott volna.

Így aztán gondolkodás nélkül beültem abai barátunk lesébe, ott még volt némi víz. Egy hete csodás madár mozgás volt itt. Tele élményekkel mentem akkor haza, sok-sok fotóval…

Hosszas várakozás után egy szürke gém érkezett. Komótosan, ráérősen ballagott a vízben, szerintem ő is jól tudta, hogy nem sok esélye van. Hol vannak a halak?

Szürke gém

Szürke gém

Szemtől-szembe

Szemtől-szembe

A "nagy" zsákmány

A “nagy” zsákmány

A tocsogó túlsó felében egy magányos nagy kócsg próbálkozott, némi sikerrel. Fotózása közben vettem észre, hogy jelölve van. Gyűrűzött példány.

Vadászó, halászó nagy kócsag

Hoppá, ez meg van!

Aki a kicsit nem becsüli…

Brrrr, de jó volt.

Olyan kicsi volt, hogy hamar végig szaladt az emésztő rendszeren.

A gyűrű száma olvasható volt, a fotót természetesen a gyűrűző központba továbbítottam. A visszaigazolás szerint a madarat 2016.06.01-én gyűrűzte Koleszár Balázs Pákozdon a gémtelepen.

A gyűrű száma kinagyítva is olvasható

Némi töprengés után rájöttem, hogy biztos lehalászták a halakat a madarak. Ennyi. Sajnos meg is látszott a felhozatalon. Továbbra is csak szürke gémek jöttek, de sokáig nem maradtak. Egy-egy snecit sikerül kikapniuk az igen sekély vízből aztán tovább álltak.

Pózoló szürke gém

Figyelő tekintet

Feszültség

Hát ez is valami…

A nádból időnként kimerészkedett egy vizityúk, de elég messze volt. Gólyatöcs, piroslábú cankó tette időnként tiszteletét. Egy fiatal barázda billegető pihengetett a les mellett elég sokáig, míg egy hangoskodó seregély csapat ki nem zökkentette nyugalmából.

Fájó szívvel tértem haza, mert tudtam, vége a szép napoknak. A meleg, mondhatni forró nyár hamar felnyalta a maradék vizet. A les pedig dolgavégezetlenül bámul a messzeségbe.

 

Sárvíz csatorna – Abai madarak 2017-05-30

 

Nap képe.

 

Lassan egy hónapja, hogy az Aba határában lévő lesünkben nem voltam kinn. Általában csak úgy nevezem, hogy a Sárvíz csatorna melletti tocsogó. Pár éve már, hogy ide járunk parti madarakat fotózni, viszont a víz szeszélyes vízszint ingadozásai miatt sokszor kellett már a lest odébb varázsolni.  Legtöbbször ez nem is olyan egyszerű.

Most is gyors tempóban apad a víz. Közben egy abai kezdő természetfotós srác is épített egy lest a mi lesünktől  egy kőhajításnyira. Bár még személyesen a mai napig nem találkoztunk, de úgy csevegünk a neten, mint régi ismerősök. Nos, ő invitált, hogy üljek be az ő lesükbe, mert ott most jelenleg nagyon ideális a víz mélysége a gázló madarak számára.

Kora reggel, napkelte előtt már benn ültem a lesünkben. Mégiscsak a sajátunkba ültem be, de aztán hamar rájöttem, hogy jobb, ha átmegyek a másikba.

Nagyon elballagott a víz a sátrunktól  és nagyon meg is apadt, sekély lett a víz.

Átcuccoltam, és nem bántam meg.

Hamarosan pirkadt, kelt a nap. Először egy hattyú pár merészkedett ki a vízfelületre. A sejtelmes ködben egy csöppet más volt a hangulata a jelenségnek.

Bütykös hattyú – hajnalban

Majd jöttek a szürke gémek, meg egy kis kócsag. Na, amit a gémek lerendeztek!…Csak ámultam. Pillanatokon belül degeszre ették magukat. Vagy sok volt a hal és még álmosak voltak, vagy a gémek voltak nagyon ügyesek. De inkább a sekély víz segítette a szürkéket a hatékony vadászatban, illetve halászatban.

Bőséges nap.

Ez elég nagy.

Perspektíva

Te is meg vagy!

Kis kócsagnak is jutott azért.

Még egy falat…

Hoppá! Ez meg van!

Reggeli – Szürke gém zsákmányával.

Csak a képek feldolgozásakor vettem észre, hogy az egyik szürke gém egy csapásra három halat szigonyozott meg! A kis kócsag csak nézett ki a fejéből, ahogy manapság szokták mondani.

Ügyes halász. Három hal egyszerre!

Időnként a kis kócsag is közelebb merészkedett a leshez, próbáltam ellenfényes képeket készíteni róla, de nem olyan könnyű. Először is, egy izgága, folyton szaladgáló madárról van szó. Másodszor: a fehér toll könnyen kiég a képen, ha az ember fia nem jól állítja be a gépet.

Kis kócsag ellenfényben. Ez közel jött.

Kis kócsag ellenfényben.

Kis kócsag

Kis kócsag portré

Vártam, hogy a kis kárókatonák valamelyike beszáll szárítkozni a beszálló ágra, de inkább előnyben részesítették a nyárfa elszáradt ágait.

Kis kárókatona

Aztán olyat láttam, amit még eddig egyszer sem. Agy felnőtt bakcsó, úszva próbált halat zsákmányolni. Érdekes volt.

Bakcsó úszva halászik

Jött egyenesen felém

Megmutatta az oldalát is

Majd hiábavaló próbálkozásai után elment

Reggel hat óra környékén aztán a nap is már feljebb hágott az ég országútján. A madarak is mozgékonyabbak lettek. Előkerültek a szerkők is.

Fattyúszerkő

Nagy örömömre e kedves madarak egyike leszállt előttem az ágra pihenni. Telt a memória kártya rendesen.

Kiáltás

Start

Fattyúszerkő

Nagyszájú

A túlsó parton egy óvatos Nagy goda süttette magát a kelő nap gyenge, simogató sugaraival, majd gondolt egyet, s ahogy jött el is ment. Persze ebbéli szándékát hangos kiáltással jelezni is kell. Viti-viti-viti, mondta ő és minden bizonnyal tudta is mit mondott.

Nagy goda (nászruhás)

A fattyú szerkő elég sokáig maradt, néha pozíciót váltott, aminek én örültem, mert nem lesz egysíkú a róla készült több tucatnyi fotó

Meggyűrűzött fattyúszerkő. 2011-ben gyűrűzték Csákváron!!!

Fattyúszerkő

Aztán olyan történt, amire álmomban sem mertem gondolni. Ez volt a nap első számú meglepetése. Kár, hogy ilyen meglepetések ritkán adódnak.

Egy gólyatöcs pár ereszkedett le, inkább a túlsó parthoz közelebb, majd a hím elkezdte a szokásos nász tevékenységét. Mármint azt a koreográfiát, ami a nászt előzi meg. Tudtam rögtön, hogy párzás következik hamarosan. Dühöngtem egy kicsit, hogy messze vannak, de örültem a jó fényeknek, meg egyáltalán az eseménynek, aminek hamarosan tanúja leszek. Szívem a torkomban dobogott, ahogy koncentráltam. (remélem eléggé költői volt) Az igazsághoz hozzátartozik; régóta fotózom már, de ilyen jelenetet még igazán jól nem tudtam megfogni.

A következő percekben a töcsök szerelme beteljesült. Lesznek már kis töcsök, úgy látszik. Ha….Ugyanis ezer veszély leselkedik ezekre a szerencsétlen madárkákra. A fiókák felnőtté válásáig nagyon sok minden történhet és történik is.

“Én a tied vagyok, te az enyém. Megvédelek minden áron!”

Aztán a goda is vissza jött, de megint a túlsó partra, pedig de szép volt!!! És mennyire szerettem volna, ha leszáll a les közelében. Valamint a szerkő is leszállt elém, nagyon közel. És gyűrű volt a lábán!

Nagy goda

Fattyúszerkő

Hú, annyi minden történt ezen a napon. Most jön a második meglepetés! Az előttem lévő beszálló ágra rászállt egy kormos szerkő!!!! Óriási!! Na még őt sem sikerült idáig ilyen közelről megfotóznom. Mi jöhet még

Kormos szerkő

Kormos szerkő

Gyógytorna

“Nyaktekercs” – kormos szerkő

Kis vöcsök úszott át előttem,  a szerkők már rendszeresen jöttek megpihenni.

Lekiabálja a párját az égből

Tollászkodás.

Kis vöcsök

Délután aztán visszajöttem. Gondoltam a lenyugvó nap sugaraiban ellenfényes fotókat készítek.

Érdekes, nem volt nagy mozgás Zoli barátunk lese környékén. Ezért egy belső késztetés hatására átmentem a mi lesünkbe. Na és nem bántam meg. A mai nap 3. nagy durranása a bütykös ásólúd pár volt.! Hogy honnan kerültek elő, nem tudom, mert eddig nem láttam őket. Jöttek fürödi, majd a bálaszigeten szárítkoztak. Aztán jött 6 repülő bütykös ásólúd és elvitték őket.

Árnyékolás. Így jobban meglátja a vízfelszín alatt a zsákmányt.

Halászó kis kócsag

Épp nyeli le a halat.

Bütykös ásólúd fürdik.

Pancsolás.

Szárítkozás.

Párban

Figyelnek.

Aztán tovább álltak.

Bíbic mászkált még a sátor körül szépséges fényekbe öltözve. Hamarosan szedelődzködtem és megelégedettséggel indultam haza. Jó volt ez a mai nap nagyon.

Bíbic

Bíbic

Utó irat: egy két héten belül a tocsogó kiszáradt és gyakorlatilag azóta a fotózás ott megszűnt.

Kiskunság 2017-05-23

Rókafi fotózás.

 

Most került sor arra, ami egy héttel korábban nem jött össze. Ahogy akkor már említettem, nagyon szerettem volna kis rókát kotorék közelében megfotózni. Múltkor – az én hibámból – nem sikerült. Most már pontosan tudtuk, hol a kotorék és milyen szempontokat kell figyelembe venni, hogy sikeres legyen a kicsik fényképezése.

Sanyi barátomnak nagy köszönet, hogy megint egy napot rám tudott szánni.

Reggel és késő délután terveztük a fotózást, s közben meg csak adódik valami más program is.

A rókafiak kicsalogatására előkészítettünk egy kis nyalánkságot, hogy biztosabbak legyünk a dolgunkban.

Persze mindez egy terv volt, amit az ember az álmaira alapoz. Elgondolom, végig tervezem az egész napot, aztán annyi kudarc is adódhat, amire épp nem számítottunk. Szerencsés dolgok egybeesése kell ahhoz , hogy egy ilyen tervet meg tudjunk valósítani. Például ne legyen otthon az anyjuk, mert az ő eszén nem lehet semmilyen potya kajával kifogni. Ha ő tudja, hogy ott vagyunk – és biztos tudja – , akkor nem jönnek elő a kotorékból.

Szerencsére nem tartózkodott otthol…

Útközben egyszer kétszer azért megálltunk, mert mindig adódott olyan látvány, amit érdemes volt megörökíteni.

Fehér gólya

Szeretem a gólyát, szép madár, kedves madár. De azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül. Nem is értem, miért nem a fehér gólya a természetvédelmünk címer állata? Az ősi magyar táj jellegzetes madara, mely megérdemli a védelmet és az odafigyelést. Sajnos a civilizáció nagyon belepiszkított a gólyák életkörülményeibe is. Jól emlékszem még gyermekkorom gólyáira. Amint fészket épít a nádtetős parasztház kéményére. A falu apraja-nagyja egyként és büszkén tekintettek fel a fészkén kotló, vagy épp fiókáit etető, kelepelő gólyára. Valahogy hozzátartozott a falu életéhez. Része volt neki. A gólya jól tudta dolgát, ha fiókái voltak. Kirepült a rétre, kaszálóra, vagy a vizes árokpartra és hordta az eleséget. Manapság nagyon beszűkültek a lehetőségeik. Egyre kevesebb a gólyafészek. Az időjárás is nagyon szeszélyes.

A réten élelemért vadászgató gólya látványa tehát mindig magával ragad. Muszáj volt megállni és néhány tucat fotót készíteni róla.

Gólya madár

Alig hagytuk ott kedves madarunkat, két magába feledkezett fácán kakas torzsalkodott az úton. Mintegy elzárva előlünk a továbbjutás lehetőségét. Elég messze voltak tőlünk,  nem akartuk jelenlétünkkel megzavarni őket. Had fejezzék be „békésen” azt, amit elkezdtek.

Kakaskodás

Fácán kakasok

Ki kerekedik felül a másikon?

Tűzszünet.

Aztán megérkeztünk a kotorékhoz. A csali kihelyezése után elhelyezkedtünk és vártunk…Ahogy említettem már, a szuka még valószínű nem érkezett meg az éjszakai vadászatról. Vagy nem volt eredményes és újra elment. Lényeg az, hogy nem volt a rókavárban. Szerencsénkre, mert a kicsik így aztán elég hamar kijöttek.

Persze nagyon óvatosak és tartózkodóak voltak. Óvatosságukat legyőzve, hisz a kajának illata is van, szép lassan összeszedegették a számukra szétszórt  falatokat, és uzsgyé, be a biztonságot adó kotorékba. Sajnos, amit nagyon szerettem volna, a játék, a hancúrozás az elmaradt.

A kis csavargó

Fő az óvatosság

A bátortalan

Szimat. Hol a hús?

Meg van!

Az orra viszi…

Kutató tekintet

Rókafi

Ece-boca

Bujócska

Na, ez jó volt!

Na majd délután…

Napközben szédelegtünk a pusztában. Láttunk nagy őrgébicset, őzsutát a vetésben, amint kíváncsian figyelte minden mozdulatunkat. Gyönyörködtünk a szép magyar puszta csodaszép virágaiban. Hiába, a május hava a legszebb.

Nagy őrgébics

Nagy őrgébics fenn a vártán

Őz suta

Pipacs

Pipacs és Kamilla

Gyurgyalag

Bókoló bogáncs

Vízityúk

Sajnos a délutáni „rókavadászatunk” abszolúte nem volt eredményes. Elkövettünk egy szarvas hibát. Sanyi hozott egy természetes úton elhalálozott haltetemet. Nyomott vagy 5 kilót, és reklámszatyrokban jól elcsomagolva a kotoréktól egy 50 m-re a fűcsomó takarásában elrejtve ott hagytuk. Gondoltuk, majd estefele a kicsiket ezzel kicsalogatjuk. Hát ezzel már nem csalogattunk semmilyen rókafit, mert a szuka megtalálta, kicsomagolta!!!, hazavitte és jól belakmároztak. Szépen lefilézték a húst és meggyőződésem szerint a szuka is az igazak álmát aludta a jól bezabált aprólékokkal együtt. Ráadásul a szél is megfordult. Szóval semmi nem jött össze, egy szál róka gyereket sem láttunk.

Lógott az orrom rendesen, de talán kárpótlásul kaphattuk ,hogy egy őz gidát találtunk a fűben, amikor is makró fotózással akartuk agyon csapni a még megmaradt hátralévő időt.

Őzgidácska sete suta

Őz gida

Természetesen mindenki figyelmébe szeretném ajánlani a következőt: nem szabad hozzányúlni, mert a suta megérzi rajta az ember illatát, szagát (és most mindenki döntse el, hogy egy egész napos kujtorgás után a tűző napon mink lehetett. Illatunk, vagy szagunk?)

Készítettünk azért róla néhány képet. Meg kell vallanom, hogy soha nem láttam még így, ilyen közelről őz gidát. Nagyszerű élmény volt. Persze, ő végig meg volt szentül arról győződve, hogy nem látjuk. Meg sem mozdult, ahogy anyja minden bizonnyal erre megtanította, vagy ahogy ez génjeibe be van írva.

E sík vidéknek meg van a maga hangulata. Mindegy, hogy milyen évszak van, vagy hogy melyik napszak. Így aztán a napnyugta varázslatos hangulatával szeretnék elköszönni ettől a naptól.

Naplementei hangulat Mikla-pusztán

Vihar előtt…

Szikes puszta

A szík virága

Alkonyati csendélet

2017-05-16 Kiskunság (Bába szék)

Már annyiszor megfogadtam, hogy ha blog bejegyzést akarok írni fotós kirándulásaimról, akkor rögtön nekifogok, mert az emlékek akkor még nagyon frissek. De rendszerint mindig elmarad. A fotókat fel kell dolgozni, osztályozni, válogatni. Amelyik méltó arra, hogy publikáljam, azt egy külön mappába gyűjtöm. Szóval sok munka előzi meg a napló elkészültét. Idő múltával aztán az emlékek is halványodnak…

Most is több mint két hónap telt már el, próbálom fejemben összerakni az eseményeket. Annyit mindenesetre már az elején elmondhatok, hogy nagyon jó nap volt!

Sanyi barátommal már régóta tervezgettük, jó volna egy napot rászánni arra, hogy rókakotorékot keressünk, ahol remélhetőleg kis rókák is vannak.

Reggel  jó időben el is indultunk. Akkor még nem gondoltam, hogy róka fotózás az nap nem lesz, de viszont lett más.

Bábaszék környékét céloztuk meg. Útközben itt-ott megálltunk, egy-két kattintás erre, arra. Ott egy búbos vöcsök, amott egy bakcsó figyel a víz parton mozdulatlanul, csak az alkalomra várva, hogy mikor vághat oda egy halnak.

Búbos vöcsök

Búbos vöcsök

Bütykös hattyú fiókák

A hattyú fiókák nagyon aranyosak ilyenkor. Amikor már anyányivá nőnek, már kevésbé kedvelem őket. Erőszakosak és agresszívek. Nem nagyon tűrik más madarak közelségét, ha tehetik, elmarják őket.

Bábaszékhez érve, még makróztunk is egy kicsit. A poloskaszagú kosbornak számottevő állománya található itt, és még fehér színű példányokat is találtunk. Hát ezt mindenképp meg kellett örökíteni.

Poloskaszagú kosbor

Poloskaszagú kosbor fehér változata

Poloskaszagú kosbor fehér változata

Sárgagyűrűs bogáncscincér (Agapanthia dahli)

Bókoló bogáncson Sárgagyűrűs bogáncscincér (Agapanthia dahli)

Sárgagyűrűs bogáncscincér (Agapanthia dahli)

Bókoló bogáncs

Sanyi barátom makrózik

Az áldozat

Lila ökörfarkkóró

Egy fattyúszerkő telep mellett időztünk, majd az ott legelő marhák nagy csodálatára felállítottam a les sátram. Néztek, mint borjú az új kapura. Szabályosan körbe állták a lest és már-már attól tartottam, hogy egész közelről is megnézik.

Szerencsére beteltek a csodálkozással és elballagtak a tó partja mentén távolabbi füveket legelni.

Sanyi elment valami ügyeket intézni, én maradtam és figyeltem a szerkők életét. Most alakultak a úszó – költő alkalmatosságok. Volt amit még most építettek, de akadt már – legalább is távolról szemlélve – kész is. Jöttek, mentek a madarak. Na meg hangoskodtak! Rendszerint ismétlődtek villongások, igyekeztek egymástól fészekanyagot csenni, aminek aztán „súlyos” következményei voltak.  Néha komolyan „hajba” kaptak.

Szerkő hallal érkezik

Nyári ludak

Valami készül: párzó fattyúszerkők

Fattyúszerkő lebeg

Fattyúszerkő

Érkezés

Érkezés

Landolás

Földetérés előtt

Igazából az volt a célom, tervem, hogy röpképeket készítek ezekről a kecses szárnyasokról. Mindig nagy kihívás számomra ezeket az ügyes, gyors madarakat fotózni.

Néhány “röpkép”

légi csata

“Angyal”

légi csata

Légi csata

Úgy gondolom, nem volt hiábavaló időtöltés a sárban ücsörögni.  Meg aztán időnként a reflexeket is csiszolni kell, mert az ember fia könnyen eltunyul.

Dankasirályok

Ezt a botot leszúrtuk és elfogadták beszállónak

Fattyúszerkő az ideiglenes beszállón

Talán fészek lesz itt?

“De jó kis leszálló! Innen jól el lehet látni messzire.

Párjáért kiáltó fattyúszerkő

Villongások. A tolakodót el kell zavarni.

Amikor visszaindultunk a pusztában, még volt azért látni való. Azzal kezdtem, hogy róka fiat szerettünk volna fotózni, hazafele találtunk is egy lakott kotorékot. A kicsik gondtalanul játszottak a otthonuk körül. Hát csak lássék-tessék fotók készültek róluk, de már terveztük is a következő alkalmat, amikor komolyabban rákészülünk a projectre.

Kotorék előtt bóklászó rókafi.

Kukucs! Róka kölyök

Az előttünk átrepülő túzok csak hab volt a tortán, a méltóságteljesen keresztben átrepülő gólyát már csak rutinból fotóztam meg.

Lassan lenyugszik a nap, val

Gyurgyalag

Túzok!!!!

Fehér gólya

Gólya madár

ami eső is készül? Egy két hangulat fotó a tájról és irány haza.

Miklapuszta

Miklapuszta

Miklapuszta

Köszönöm Sanyi! Jó volt!