2012-02-13 “Rókavadászat”

Régóta babusgatott tervem, hogy rókát fotózzak. Mindig irigyeltem azokat, akik meg tudták örökíteni ezt a bájos ragadozót, aki a magyar állatmesék egyik főszereplője. Szégyen, nem szégyen, eddig ez nem jött össze. Ezen az állapoton hivatott volt változtatni P.Zsolt barátom, aki meghívott, hogy az ő leséből “meglőhetem” első rókámat. Ezért köszönet neki.

Időben, még szürkületkor kihelyeztem a nálam lévő csalit, majd elfoglaltam helyemet. Lassan ébredezett a természet. Bár borús időnek indult, de később nagyon finom idő lett. A nap is kisütött, alkalmas a fotózásra.

Nagy volt a nyüzsgés az etető körül, szokványos fajok: Széncinege, Mezei veréb, néhány meggyvágó, egy-két barátcinege. Időnként beszállt a nagy tarkaharkály és a szajkó is. A bizalmatlan erdei pinty, vagy csak egyszerűen azért, mert ilyen a természete, inkább a talajszinten maradt és ott szedegette össze, amit a többiek elejtettek.

És akkor megjöttek!!! Nem is egy, hanem kettő!! Egy pár valóságos hús-vér róka…Elkövettem egy hibát, illetve többet is. Tanultam belőle. Túl közel raktam a csalit, ami ebben az esetben természetesen elhullott tojó tyúkok voltak és csirkefarhát. Nagyon szűken fért bele a fix 400-as obi látómezejébe a róka. Majd legközelebb jobban át kell gondolni a rókafotózással kapcsolatos teendőket.

Később az ölyvek is megjöttek. A rókák többször visszajártak, mígnem elfogyott a kaja,amit egyébkén próbáltam jó erősen rögzíteni, de az eszükön nem tudtam túl járni, és talán az erejüket is alábecsültem.

Összegezve: jó volt ez a nap!