Egy szürke nap – 2013.01.09 | Hollósi Zoltán Blogja

Egy szürke nap – 2013.01.09

Mostanában nagyon szürkék a nappalok. Sem nem ősz, de nem is tél. Néha esik egy kis hó, de csak mutatóba, aztán egy-kettőre elolvad, hátrahagyva maga után azt az undok sarat. Szóval olyan semmilyen idő van. Ez az ember hangulatára is hatással van.

Rendszeresen járok ki a szőlőbe a fotós leshez. Na nem fotózni, hanem a madaraknak az élelmet kivinni. Ugyebár, ha elkezdtük a tél beáltával az etetést, nem szabad abbahagyni. Az odaszokott madarak – ha egyszer csak abbahagyjuk az etetést – akár éhen is pusztulhatnak. Nos, ahogy az előzményekben írtam, nem olyan éhen pusztulós idő van, de azért etetek.

Kedden este el kezdett havazni elég szépen, lett vagy 1 centis hó…, mint ahogy az másnap reggel kiderült.

Tudtam, hogy ha hótakaró borít mindent, akkor nagyobb a madármozgás és akár ritkábban előforduló fajok is meglátogathatják az etetőt.

Az etető töltve, csirke farhát a helyén – ha akar jönni az Egerész ölyv – és én szépen beültem szerda délelőtt a lesembe. Nagy reményekkel, had ne mondjam.

Egyébként érdekes, megfigyeltem saját magamon, hogy az ember milyen optimista. Többszöri csalódás ellenére jó kedvűen, tele várakozásokkal foglaltam helyet és miután nagy nehezen „eltüntettem” a párásságot az üvegről, vártam a csodára…

Hááát, nem is tudom folytassam é? Arcul csapásként vettem tudomásul, hogy a körülmények bolondját járatják velem. Cinege, cinege és megint cinege. És rengeteg mezei veréb, akik szeretik kihancúrozni a magot az etetőből, amit aztán a fácánok szedegetnek fel. Az idő is mocsok volt, beködösödött és rettenetesen beszürkült. A fények = a nullával.

Az egerész ölyv egyszer bejött, s az volt az érzésem, hogy miután mélyen a szemembe nézett a „detektív” üvegen keresztül, elrepült és többet vissza sem jött a farhátra.(pedig nem volt romlott).

Senkit nem akarok fárasztani írásommal, s ha nem is olvassa el senki, hát akkor megmarad nekem. Majd egyszer talán jót mosolygok rajta.