Buteo buteo | Hollósi Zoltán Blogja

Karácsonyi Holló – 2013.12.25

Holló (Corvus corax)

Nincs könnyű dolgom. Karácsony másnapja van. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után nem könnyű megtalálni a szavakat és mondatokba önteni. Minden vér a gyomromban van és az agyamban csak nyomokban található. Pedig lehetne miről mesélnem…És fogok is. Csak egy kicsit még várok az ihletre!

Tegnap – azaz karácsony első napján – Lajos barátom jóvoltából kiültem néhány órára, hogy találkozzam a Nagy Ő-vel. Régi vágyam, hogy a valamikor majdnem kipusztulás szélén álló Hollót megfotózzam. A Holló aztán mégsem pusztult ki, elég szép számmal költ a Velencei hegységben, néha még településünk felet is átrepülnek és jellegzetes, erőteljes korrogó hangjára kapom fel a fejem, és megelégedettséggel nyugtázom: hát itt vagytok!

Szóval nem pusztult ki a Holló, de nagyon óvatos madár és rendkívül intelligens. Okos! Nagyon okos. Nem könnyű megfotózni. Körültekintőnek kell lenni, mert a Holló mindent lát és mindent megjegyez.

Szóval 25-én kiültem, hogy találkozzak vele. Néhány órát szántam erre a célra. Nem keltem korán, mert előző éjjel nagyon későig fenn voltunk. Így ellustálkodtam a reggelt. Már világos volt javában, a nap is fenn volt már, amikor kiraktam a pulyka farhátat és egy tojást. A tojást csak úgy ötletszerűen, mert megakadt a szemem rajta, amikor elindultam. Próbáljuk meg, gondoltam.

Amikor kiértem, láttam Egerész ölyvet és hallottam a Holló hangját is. Gondoltam: „Na ma nem fotózol semmit!”

Beültem a lesbe és vártam. Vártam és vártam, majd három órát és semmi. Szidtam magam, hogy miért nem jöttem ki hajnalban!? Az erdőből Feketeharkály és Zöld küllő hangját hozta felém a szél, mert elég erősen fújt. Egy csapat Fenyőrigó hangoskodott a hátam mögötti facsoporton, aztán csend. Egy-egy Széncinege gyenge hangja törte meg a csendet időnként. Már „fohászkodtam”, hogy legalább a hangját had halljam, mármint a Hollónak. Hisz Őt akartam látni és fotózni. És mi történik? Nem akartam hinni a szememnek! Fél perc múlva beszállt a szemközti fa ágára. De korai volt az öröm. Egy tiszteletkör leírása után elment. Hogy fájdalmam enyhüljön valamelyest egy Egerészölyv szállt be a pulyka földi maradványaira. Majd még egy. Elkövettem azt a hibát, hogy két fele osztottam a kaját, sőt egy még nagyobb bajt is, hogy egymás mögé rögzítettem le a földre. Így amikor a második is megérkezett, nem volt vita, szépen elkezdte kóstolgatni a másik adagot. Így annak módja szerint egymást betakarták. Nem volt értelme a fotózásnak. De ebből is okultam. Miután jól laktak, elmentek. Mi mást tehettek volna? Befelhősödött és megint csend lett…

Közben otthonról gyenge invitálást kaptam. Mi lenne, ha hazamennék az ünnepi ebéd idejére?

Kértem még egy kis időt. A madarak is kaptam öt percet!!! Ha jönni akarnak, jöjjenek, mert én most már hazamegyek! És most figyelj!! Három perc múlva elkezdtek jönni. Egy, kettő, három….nyolc! Írd és mond: Nyolc Egerészölyv kajált a terítéken. Illetve annak maradékán. Mondanom se kell, hogy volt hadd el hadd. Tömegverekedés! Fantasztikus volt. Sajnos elég fényszegény idő volt már. Három óra körül. De a madarak – biztos vagyok benne – érezték, hogy közeleg az éj, enni kell, hogy kibírják reggelig. Jöttek is…

Aztán megcsörren a telefon: „Hol a csodában vagyok?” El kell készítenem a salátát az ebédhez! Mert ahhoz csak én értek ám! Mit tehettem mást, el kezdtem pakolni. Már minden a táskában volt, amikor egész közelről meghallottam a Holló hangját. Mintha azt mondta volna: Na itt vagyok ám! És tényleg ott volt, illetve voltak. Mind a ketten. Táskából ki, összeszerelés és mind ez villámgyorsan. (Majd saláta nélkül esszük a krumplipürét!) És a Holló már ott is volt a földön. Előttem, egész közel.

Hogy mi történ utána? Hihetetlen!!! A fényképezőgép akkumulátora lemerült. Azt az érzést leírni nem lehet. A várva várt főszereplő ott van előtted, a reflex üveg előtt tetszeleg magának. Levegőt se merek venni, nehogy megijesszem, vagy esetleg mégis meglátja mozdulatomat és elmegy. És ki kell cserélnem, de gyorsan. Táskából előhalászni a pót aksit, és…az is le volt merülve, majd a következő is!

Néhány kép a végeredmény, de annak nagyon örülök. Végre sikerült, bár biztos vagyok benne, hogy jobb is lehetett volna, ha ez a balszerencse nem ér a végén. Ja, és legközelebb viszek makró optikát is. Ha túl közel jönne megint a Holló!!