Vasárnap délután, bár erősen fújt a szél, de legalább sütött a nap. Jó fények ígérkeztek, nem volt maradásom. Kiültem a lesbe abban a reményben, hogy valamit tudok végre fotózni. Nem volt nagy forgalom az etetőn, a madarak furcsamód viselkedtek. Igaz, minden okuk meg volt az elővigyázatosságra, mert a karvaly egy órán belül négyszer tért vissza. Sajnos egyszer se szállt be, hogy megörökíthessem.
Később, amikor igazán szépek lettek volna a délutáni fények, nagy bánatomra beborult az ég, és akkor érkezett meg az Egerészölyv, amit érkezésemkor elzavartam. Szépen, észrevétlenül, egy pillanat alatt siklott be az itatóra. Megállt velem szemben, épp a 70-200 volt a gépen, és ami csövön kifért…
Majd a 400-sal portrékat készítettem. Miután megkerülte (ugrálgatva) az itatót – és ezért volt, amikor karnyújtásnyira volt tőlem – beszállt a számára kihelyezett ágra, hogy ott falatozgasson a neki kihelyezett csirke farhátból.
Hogy milyen mérges voltam a gyenge fények miatt, had ne ecseteljem…
Kioldó zsinórral és felcsapott tükörrel azért készítettem egy két képet a nyugodtan ülő, emésztgető madárról.